|
Miért rettegsz kebelemben,
Miért, félénk leányka?
Mit félsz te, mint a kegyetlen
Vadtól a kis bárányka?
Nem vagyok én ellenséged,
Sem hitszegő csapodár;
Hív lelket adok én néked,
Míg koporsóm bé nem zár.
Tiéd leszek, míg e kedves
Rubintajak csókot kér,
Tiéd, midőn már e kegyes
Szív csak akadozva vér.
Halld, melly édesen csatináz
A völgy zengő csermelye,
A víg madár mint zeng s trilláz,
S mint nyög a filemile!
Majd ha a bús tél közelget,
Ezek mind elnémulnak,
Elrepül a szép kikelet,
S örömeink elmulnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Litánia
Hittel és emberséggel
Erős te, kit vállallak,...
» Hűség
Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,...
» Oly szép a nyári éj...
Nem illik, ma a szerelemről
Pajkos, tüzes dalt...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Két asszony
A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Judit
Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.
...
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Kagylócskám bizsereg
Kagylócskám bizsereg, csak ha jól ráverek,
Úgy...
» Virágos ág ...
Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű...
|
