|
Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.
Te vagy titokzatos
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhők siklanak,
s egy álmot félbetépnek.
Halk lüktetés feszíti
a kéklő végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Akarlak, szeretlek
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem
dacos, síró...
» Halászkikötő
Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a...
» Nem szeretlek!
Nem szeretlek! - Nem és nem! Nem szeretlek!
Mégi...
» Mert irgalomból adtad
Bár fénylőbb volt a legfénylőbb örömnél,
a...
» Eső
Az eső magasról jön
és halkan fürdeti a...
» Kővirág
Mért növesztettél kővirágot
a szívedben...
|
