|
Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a másik után,
akkor szeretlek.
Reggelig szeretlek
a kamrában a szalmával,
a tető fölött a széllel,
házad előtt a sövénnyel,
a kutyaugatással,
míg meg nem virrad.
Hajnalharmatban, halszagú arccal
jövök meg hozzád: - így jön,
ki keze melegét
az éj ezüst
testére tékozolja. Sós
szájjal jön. Épp most
ugrik az utolsó csónakba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Volnék
Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul...
» Szeretet
Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se...
» Álmodtam?
Álmodtam?
már előző éjjel is vártál
valamely...
» Magány
Mint héjj az almát, borít a magány,
körülkerítet...
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
» Fűzek között
Szamosmenti füzek között
Elmerengve járok...
Bó...
» Csókos redők
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szap...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
|
