|
Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul lelkedbe döbben.
Az égő szem, mely a homályból,
Fenyegetően feléd világol.
A szorongás, mely éjjelente
Álmaidban tőrt ver szívedbe.
Volnék a vágyad, buja, bomlott,
Mely pillantást sem hagy nyugodnod.
A végzet volnék, mely a bűnbe
S azon is át a sírig űzne.
S lennék föld röge, habnál lágyabb,
S ölemben lenne örök ágyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretet
Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se...
» Halászkikötő
Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a...
» Korszerűtlen ének
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Szeretlek
Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Viszont
Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
|
