|
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer ide már az ölembe,
Mulassak veled kedvemre.
Szerettelek lyánykorodban,
Szeretlek most százszor jobban,
Nem százszor, de ezerszerte,
Ha meg nem haragszol érte.
Nem is tudja a nőtelen,
Mi az igazi szerelem;
Hogy tudná az istenadta?
Még csak akkor tanulgatja.
Nőtelen ember szerelme
Csak virág a kalap mellett;
S most a szerelem énnekem
Lélekzetem, szivverésem.
De boldogok is vagyunk ám,
Ugye, lelkem kis Juliskám?
Meg se várjuk a halálunk,
Elevenen égbe szállunk!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Ha azt hallod majd...
Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Szerelem
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
|
