|
Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.
Húszévem elveszett, s érzem,
te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.
Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.
Köröttem kúsza az élet,
kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» A házasságról való ének.
Jámbor házasok meghallgassatok,
Tü rendeteket...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Évfordulón
Egymást űzi bennem édes
És fájó emlékezet!
Elha...
» In aeternum
Amit megírtam sok, sok év előtt,
Látom, valóra...
» Töredékek a szerelemről
Ki megvígasztaltad a testem,
áldott legyen a te...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» Ülj mellém
Ülj mellém, párom, életem
jobbik fele.
Néhány...
|
