|
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.
Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.
S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Feleségek felesége
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban,
húzott az...
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» Nyújtsd karodat
Nyujtsd karodat és menjünk e tömegből,
Mely...
» Ha azt hallod majd...
Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb...
|
