|
Mért növesztettél kővirágot
a szívedben szomorúságot,
mikor az idei tavasz
már gyönyörünktől sugaras!?
Mikor már virradat előtt
magasztalják a fölkelőt
- hisz érzik, közeleg a Nap -
csörgő, csevegő madarak,
és dalosak is, eldalolva
minden víg éneküket sorra,
nekünk is azt, hogy van remény,
hogy többé nem hagylak el én,
hogy hajnalunkra jön az alkony,
s átölellek, egyetlen asszony. . .
S úton-útfélen nárciszok,
kék jácintok is, bódítók
és cirmos-kelyhű tulipánok
dicsérik e szédült világot. . .
Ó, hát ne növessz kővirágot,
ne szívedben szomorúságot!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az első csók
Jár a szellő édesen susogva,
Vágy, szerelem...
» Szerelem ez?
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» Képzelt képzeleteddel
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy...
» Az esti felhők...
Az esti felhők torlatag csodája
Aranyligetté...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» Kicsi lány még a kedvesem
Kicsi lány még a kedvesem,
kicsi lány még a...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
|
