|
Mért növesztettél kővirágot
a szívedben szomorúságot,
mikor az idei tavasz
már gyönyörünktől sugaras!?
Mikor már virradat előtt
magasztalják a fölkelőt
- hisz érzik, közeleg a Nap -
csörgő, csevegő madarak,
és dalosak is, eldalolva
minden víg éneküket sorra,
nekünk is azt, hogy van remény,
hogy többé nem hagylak el én,
hogy hajnalunkra jön az alkony,
s átölellek, egyetlen asszony. . .
S úton-útfélen nárciszok,
kék jácintok is, bódítók
és cirmos-kelyhű tulipánok
dicsérik e szédült világot. . .
Ó, hát ne növessz kővirágot,
ne szívedben szomorúságot!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» Leánykérés
Selymes, illatos orgonák alatt
Suhanva, halkan...
» Valami nagy...
Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
Valami...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Szivem lázongott...
Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Hajnalének
Ébren állj, te őrszem és ne félj:
rámtalál, ki...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Hiszek neked
Szerettél mást is.
Sosem tagadtad.
Jobban mint...
|
