|
Szót se, te esküszegő! Ahogy itt vagy, minden elárul;
züllöttél, csöpög a mirrha a fürteiden,
a karikás szem, a réveteg arc, a tekintet elárul,
még itt lóg fejeden a szalagos koszorú!
Ezt a sörényt vad kéz csak most kócolta előre,
részeg vagy, csupa szesz, járni, megállni se bírsz.
Menj, ringyó! Zene szól, az kell neked: áll a mulatság,
csörög a csörgettyű, téged akar: takarodj!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmi ciklus 1927–28-ból – 11.
Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag...
» (ismeretlen)
A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
» Így
Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
|
