|
Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugy-e megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged közt egy esőcsepp
az arcodra, pedig csak az eső esik
és hidd el hogy vége;
és ezt a szerelmet siratja az ég is.
Ne félj,
csak egy levél hullott a lábam elé, mint
ahogy most már szerelmed is lehull...
Nézd már, beborult és hogy esik az eső.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» (ismeretlen)
A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy...
» Takarodj!
Szót se, te esküszegő! Ahogy itt vagy, minden...
» Daloló leányok
Dalolva jöttek, vigan, könnyeden
Édes arcuk...
» Csókos redők
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szap...
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
» Valakinek, aki erre járt
Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka...
» Itt és most
A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű....
|
