|
Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
Játék, melyet a halk gyermek, a Vágy
Faragcsál, s olykor lustán félbehágy,
S merengni húnyja álmatag szemét.
Most ezt faragta: kis szonett, setét
Szavakból ácsolt bús ébenfa-ágy.
S ráfekteti gyengéden gyenge, lágy
Szerelmem holt, virágos tetemét.
Pihenj, szerelmem! nézzenek a boldog
Élők, mint nyugszol némán, hófehérbe,
Tündérmeséim édes Hófehérje.
Ágyad szélén vigyázva üljenek,
Mint árva törpék, furcsa, bús koboldok,
S csendeskén sírjanak a halk rímek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Maradj velem
Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Feleségek felesége
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
» Hunyhat a máglya
Hunyhat a máglya
Ezek a szomorú, vén...
» Ha azt hallod majd...
Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb...
» Évfordulón
Egymást űzi bennem édes
És fájó emlékezet!
Elha...
» Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban,
húzott az...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
|
