|
A klastrom előtt koldus állt
alamizsnáért könyörögve
szenvedés, éhség, szomjuság
gyötörte, ványasztotta, törte.
Nem kért csak egy csepp kenyeret,
szeme tele volt gyötrelemmel,
és markába követ vetett
valami irgalmatlan ember.
Így esengtem szerelmedet
maró, keserű könnyet öntve,
s így csaltad meg legnemesebb
érzéseimet mindörökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Illatlavinák alatt
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Te vagy minden...
Te vagy minden gondolatom,
Te vagy minden...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
|
