|
Mondd, érzed-e, hogy tévedésem
mily végtelen:
szívedbe raktam el egészen
az életem.
Mikor szerettelek nagyon,
azt hittem, hogy ami van itt lent,
a földet, az eget, a Mindent
beléje zárhatom.
Most látom ezt a nagy hibát,
szenvedsz te, és én felnyögök.
Nem fér el egy egész világ
a homlokod mögött.
Szíved meleg, szelíd, belátom,
s jó igazán.
De kívüle más is van a világon
s nem pótolhatja sem a barátom,
sem az anyám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ki a hamis?
A sok leány között
Egy kettő ha van is,
Hazudta...
» Amornak fáklája
Amornak fáklája,
Szerelem' példája,
Hivségnek...
» Vágyódás
Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te...
» Jó bor, szép szem
Ha te is, valódi jó bor,
Szikrádzol a...
» Erdei szerelem
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
» Levél
Szünetszakadatlan
csak neked írnék -
mindent...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Várlak
A sárkányfejű szigonyos kályhát
befűtöm. Dél...
|
