|
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevertek, mint a balfelem,
balom a jobbomon,
s bár oktalan szerelmetek
már annyit sem jelent,
mint illemhely sivár falán
az ábrák és jelek:
a tűrhetetlen megszokás
megannyi változat
és változás között vakon
mégiscsak összetart!
Akár a kettészelt kukac
valahogy mégis egy,
szived szivével esztelen
vesződve hempereg!
Bizony: a büntetés elől
kár is lesz futnotok,
egy óriási csecsemő
állja el utatok,
és hanyatt-homlok menekül
a torkotokon át,
véres csomóban kiszakad,
megszökik a világ.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Én nem...
» A hűségeskü
„Oh leányka, hogyha szavadhoz
Csak egyszer...
» Csókos redők
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szap...
» Haragszom a fényes napra
Haragszom a fényes napra is már,
A mióta...
» Népdal
Nincsen ollyan szép leányka,
Mint a' piros kis...
» A búbos galamb
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
» A keserédes
A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
» Szomoruság az én hű szivem szerelme...
Szomoruság az én hű szivem szerelme,
Szomorufűz...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» Megálmodtam...
Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» Új lánc
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind...
» Ördögszekér
Ördögszekér, ördögszekér,
Hova kerget-kurgat a...
|
