|
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szaporodnak a redők.
Rajt feledték súlyos vétkük,
– amikor még együtt égtünk –
tíz, húsz, vagy száz szeretők.
E redőktől félve-félek:
hozzámtapadt ellenségek,
csókok útja, búk öle;
tíz, húsz, vagy száz szeretőknek
megrugdosott országútja:
egykor tüzes börtöne.
E redők majd egyszer éjjel
leszállnak a homlokomrul:
mérges kígyók, ó-bűnök;
ráfonódnak a nyakamra
s mielőtt még belefúlnék,
az ágyamon fölülök
s köztük egyet: régit, régit,
legtöbb csóktól égőt, vérzőt
megölök! Agyonütök!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haragszom a fényes napra
Haragszom a fényes napra is már,
A mióta...
» Ördögszekér
Ördögszekér, ördögszekér,
Hova kerget-kurgat a...
» Új lánc
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» Büntetés
Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» A hűségeskü
„Oh leányka, hogyha szavadhoz
Csak egyszer...
» Bólogat az...
Bólogat az árnyas erdő, este lett.
Nem is látom...
» Csal
Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng...
» Két szeretőre
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevert...
» Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Én nem...
|
