|
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik egymást,
mint akik nem látták már ezer éve,
dajkálva lassan, elringatva gyöngéd,
szép mozdulattal
testük csodásan-égő drágagyöngyét,
majd szájukat a csókhoz igazítják,
keresve átkozott-zárt életüknek
a nyitját,
de tétováznak még, várnak sokáig,
eltávolodnak, úgy tekintenek föl
a messze mámor ködbe fúlt fokáig
boldogtalan szemük széjjelmeresztett,
nagy csillagával, hogy magukra öltsék
a könnyű vágyat, mint nehéz keresztet,
és szájuk és szemük és benn a lelkük
reszket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barátnő
Nagy dolgokat kell még véghezvinned,
mielőtt...
» Alázat
Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy...
» Nem tiéd az akarat...
Kedves! ha gondolsz rám, ha rámfeledkezel,
ha...
» Szeretlek
Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett...
» Tiltott csillagon
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve...
» Kezdődő Szerelem
Mi bájol engemet,
Hő lángra keblemet
Ki...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
|
