|
Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj takarja el fülét,
szemében könnyektől fakóbb a kék,
akár eső-függöny mögött a tó.
Vágy bélyege arcán nem látható,
bezárja - csóktól tartva - ajkait,
nyaka galamb-fehérséggel vakít,
ere: márvány-mezőn bíborfolyó.
Bár magasztalja egyre őt a szám:
lábát se merném megcsókolni én -
beföd szárnyával súlyos áhitat,
mint Dantét, Beatrice oldalán,
az égő Oroszlán szügye alatt
a Hetes Kristály Arany Lépcsején.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Örök bú
Tódul a felleg; barna éjbe vonja
A látkört,...
» Búcsú B...től
Mégysz édesem, ah de elfeledni
Nem fogsz te,...
» Szerelmes igék
Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy néztél,
ahog...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Bucsú
Add még a kis kezet
Forrón hadd csókolom,
Oh!...
» A halott szerelme
Tán bőröd más lehellet éri,
más száj becéz...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Felejtés
Egymást szeretnünk nem szabad,
De egymást nem...
|
