|
Ha megöregszel s szürke néneként
Ott bólogatsz a tűznél, könyvemet
Lapozd, idézve ifju-szép szemed
Mélységes árnya közt a puha fényt,
S hogy szépséged s hulló mosolyodat
Hányan szerették, hány hű s ál-barát,
De változékony arcod bánatát
S zarándok-lelked egy szerette csak.
S míg meghajolsz az izzó rács fele,
Szomorkás kedvvel súgd: a szerelem
Elillant, elszállt a hegyeken túl,
S csillagfüzér közt bújt meg szép feje.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Meg akarlak tartani
Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy...
» Őszi fecskék
Könnyü fecskék, elröpültök
Dél felé,
Bár...
» Itt és most
A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű....
» Éva Ádámhoz
Veled vagyok, s megszűnik az idő
s változó...
» Álmodtam?
Álmodtam?
már előző éjjel is vártál
valamely...
» Ne kérdezd
Ne kérdezd tőlem naponta:
szeretlek-e?
Megmárto...
|
