|
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegül hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a zsalu-nyíláson,
S sugárival körűle glóriát von.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Ezer alakban rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
|
