|
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.
Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegül hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogván jobbomat.
S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.
S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a zsalu-nyíláson,
S sugárival körűle glóriát von.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Az, ami fáj nekem
Az, ami fáj nekem,
Nem lakik a szívben,
Oly...
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
|
