|
Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.
A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.
Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
- ha csókolhatná valaki -
mint ajakad.
Közel vagy. Itt.
Hallom az éjben pillád rebbenéseit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak engem szeret
Lombos ág ne hajlongj, hagyj fel a bókkal,
Kedve...
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» A csillagok rólad beszélnek...
A csillagok rólad beszélnek,
Téged nevez a...
» Aniskához
Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves...
» A szépek szépe
Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Hegedülnek...
Hegedülnek, szépen muzsikálnak
Jó kedve van az...
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
|
