|
Csillagvizsgáló toronyból a holdat
nézem s elém perdül a Jupiter.
Csak leveleid hoznak hozzám – hol vagy?
Az idő olyan furcsán csuszik el.
Amit írsz, úgy jön fényévekkel később:
már minden más, mint ahogy olvasom,
mégis mint csillagba a csillagnézők
leveledbe kapaszkodom vakon.
S reszketek, égek mint a nyomorult, ha
italt venne, kiforgatja zsebét
a filléreit számolja újra s újra,
mert nem elég, egy kortyra sem elég.
Lehet, hogy egyszer még ölelni foglak,
felejtve fényévek káprázatát?
Addig csak írj. A partok már inognak
s minden tengernél keserűbb a vágy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Valaki hí
Valaki hí engem, valaki hí,
Látom a távolban,...
» Öreg legény szerelme
Tizennyolc évednek csodáját,
Aranyos, szép...
» Csókolj, csókolj...
Csókolj, csókolj utóljára,
Fehér karoddal ölelj...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Az én kedves violámnak...
Az én kedves violámnak
Mi jutott az eszébe?
Pir...
» A csókok átka
Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban...
» Volnék
Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul...
» Félig csókolt csók
Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Szeretnélek még egyszer látni...
Szeretnélek még egyszer látni
A kertben, ott a...
|
