|
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.
Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» Fiatal férfi mondja
Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm...
|
