|
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a szerelemre.
A csontbafúró vágy tüskéivel
tenyerem, talpam át van verve.
Nem mozdulhatok, föl nem oldozol.
Cserepes szám bár könyörögne.
Beteljesül, mint meg van írva.
Sötét az ég. Közel az este.
Fordul a Föld. A hold s naprendszerek
az áradó változásba halnak.
A kín kihűl, és föld leszel, gyökér.
De nem múlik el a te hatalmad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos...
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
|
