|
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
És bennem most száz élet kergetőz.
Mártának hangja jut eszembe mostan,
Oly bársonyos volt s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.
A csókos ajka itt remeg előttem,
Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem,
Ó jaj, emléke mért olyan erős?
Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol.
És hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
|
