|
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
És bennem most száz élet kergetőz.
Mártának hangja jut eszembe mostan,
Oly bársonyos volt s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.
A csókos ajka itt remeg előttem,
Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem,
Ó jaj, emléke mért olyan erős?
Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol.
És hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elválás
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
» Ha azt mondaná az isten...
"Nem lesz sugár, nem lesz harmat,"
Ha ezt...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
|
