|
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.
Az ittmaradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz...
A mese vége mégis
örök-szomorú, szent-egy:
van, aki itt marad,
van, aki elmegy - -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
|
