|
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra betakarlak!
együtt leszünk nagy hó alatt;
jövök, még szeretni akarlak.
Hozzád présel az áldott súly,
elérlek, soha közelebben:
csontomig érő remegés
átjár mint ifjú közeledben.
Megvársz? Csontszámmal megcsókollak,
csontkezem kezedre tapadhat
csontkarom karodba karolhat
szeretlek, szeretni akarlak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
|
