|
Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Világ végére néztek
Ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
Nem látott senkit ő,
Az Óperencián túl
Megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
A csillagos eget,
Tavasz táján szívében
Valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
Valakit várt nagyon,
De csak a csillag nézett
Be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
Hideg és halovány.
S hiába várt örökké
A világszép leány...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Miért?
Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden...
» Csillag, ó, messzi szerelem!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a...
» Versek
Ilyenkor, ha nyilnak az orgonavirágok,
Sajnálom...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» Szomorú szerelem
A nő, aki nős embert szeret,
szomorú szerető...
» Fogadás
Midőn a vágyak láza forr eremben
S hő...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
|
