|
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely...
» A májusi hold
A májusi hold csupa láng ma, szivem,
lámpást...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Első szerelem
Szép a rózsa hajnal-ébredése,
A leányka...
» Veled vagyok
Előtted megyek,
te én előttem.
A koranap...
» Az alvó szép
Beállt az éj, s szememre nem
Száll enyhe...
» Elhagyatottság
Elhagytak, de ugyan ki is jönne hozzám?
Messze,...
» Minden jelben
Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj...
» A te melegséged
Miért próbál nő vagy szobor
Lelkemből kiásni...
|
