|
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám borult,
Küldj a síromra, én szerelmem,
Egy tubarózsa koszorút.
Mikor a csöndes temetőre
Csillagsugáros este szállt,
Az hintse, szője álmaimba
Szerelmes, édes illatát.
Éjfél után, fehér kisértet,
Sötét síromból fölkelek
És elborítok csókjaimmal
Minden virágot, levelet.
És visszatér kihűlt szívembe
A boldogság, a szerelem,
És rátalálok csókjaidra
Egy-eyg virágon, levelen.
És mámoros, vad szenvedéllyel,
Miként ha vámpir szívna vért,
Úgy tapad ajkam a virágra,
Amelyet ajkad csókja ért.
Rácsókolom bolond szerelmem,
Mely még a sírban sem lohad,
S lecsókolom e szűz virágról
Forró, szerelmes csókodat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Vágyak
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
...
» Te: meleg száj...
Te: meleg száj.
Te: meleg szem.
Ha fázom:
Nála...
» Napszonett
A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Örökzöld
Agyagból vétetett,
mondd ki a nevedet,
...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Vonakodó kedvesemhez
Ha sok időnk lenne e földtekén:
vonakodásod nem...
» Szerelem-részegség
- Li Tai Po -
Langyos szél jár a palota-kerten...
|
