|
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,
Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél,
Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény,
Szétpattanó habocska a csendes tó szinén,
Szeretni?! ah, mi édes, mint repes a kebel,
Ha e kicsiny szó bűvös varázsa futja el.
Úgy jő, miként a hajnal, piros színben ragyog,
S mint szivárvány az égen, megváltozik legott.
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt,
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Vigasztaló csak az van, vigaszt csak ott lelünk,
Hogy az sem tart örökké, ha sírunk, szenvedünk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne hívj
Ne hívj, lelkemnek ne igérd
hevét a régi...
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Nők
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» A lányka szobor előtt
Lányka! ne hódolj a csáboknak az ifju...
|
