|
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs ebben semmi meglepő,
de engem meglepett, hogy nem hiányzol.
Május vége felé járt az idő,
s mintha először ébredne a város,
a semmiből csak most keletkezett.
Félálomban nyújtóztak a házak,
az utcák egymást kereső kezek.
Elsápadt az ég. Nem szürkült, egyre kékült.
A búcsúzó tavasz sétált a karcsú nyárral.
A Duna felől jött. Akácillatot,
s kábító hársat hozva hajában.
Arcodra fújtam e kora nyári széllel.
Mélyen beszívtad a hajnali párát.
Elmosolyodtál. Betakartalak.
Álmodban megsimogattad a párnát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Egyszerű dal
Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Szerelmes vers
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Szivedet Isten segitse
Szivedet Isten belátáshoz
Százszor segítse:
Egy...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
|
