|
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok, a világ kereng velem!
E szenvedés, e szörnyü kín alatt
Hogy nem repedsz meg, égő kebelem?
Nem, én nem hordom többé terhemet,
Habár egy élet rajta függene,
Válj lángszavakká, titkos érezet,
Te szívem pokla, szívem édene.
S ha szólanék is, mit remélhetek?
A sors irántam oly vad, oly kemény;
Oh kárhozat, oh gyilkos képzetek!
Nem gyúl érettem viszonérzemény.
Én távozom, s örökre távozom
Gyötrő titkommal tőled, oh leány!
Vezessen a sors boldog útakon,
Öröm-tavasznak tündér-korszakán.
Legyen pályád mosolygó rózsakert,
És minden óra benne rózsaszál,
S ne tudd, ne tudd, leányka, e levert
Sziv-éjjelen, hogy csillagom valál!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Felajánlott béke
Ha elmész,
az a te dolgod.
De nem...
» Egy perc
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre,
úgy...
» Kisirtam könnyeim...
Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» A régi dalban minden benne van
Ha a szivre száll búsan-boldogan,
A régi dalban...
|
