|
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak, s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Hazug szerelem győz le téged…
Hazug szerelem győz le téged,
Egyszerű, sivár...
» Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván,...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
|
