|
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba: szent akadémia
varázslatát. S mint íve a hidaknak
szemöldjeim oly könnyedén suhannak
a szemeimnek hangtalan, sima
veszélyén át, melyek a mély vizekkel
titokba kapcsolódnak, hogy a tenger
bennük dagad-apad. És aki ma
meglát, az úgy szeretne az öleb
helyébe lenni, melyet legfölebb
csak néha érint e kéz önfeledten,
mely gyűrűkkel virágzó, sebhetetlen.
S főúri sarj, élet, remény, nem egy,
a szájamon mint mérgen tönkre megy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» A vissz'emlékező
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
» Április
Már semmi kétség: közeleg,
Sőt itt is van a...
» Szomoruság az én hű szivem szerelme...
Szomoruság az én hű szivem szerelme,
Szomorufűz...
» Ugrira
Megcsaltál, s haragom kezdett lázadni; de már...
» A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden...
» Ki a hibás?
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» Csal
Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng...
» A búbos galamb
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
» Népdal
Nincsen ollyan szép leányka,
Mint a' piros kis...
» Két szeretőre
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevert...
» ...nak
Lermontov
Lelkemben nincs többé alázat,
nem...
» Megálmodtam...
Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» Viszont
Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
» Csókos redők
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szap...
|
