|
Most én épp oly egyedül vagyok,
mint ahogy régesrég kivántam.
Kinyitom a kis csöndes ablakot.
Most én mindig szomoru leszek.
Az ablakomból kitekint a szívem,
némán, mint a behódolt váteszek.
Most minden várás elmúlott felőlem
s úgy kér csókokkal meghintett fejem,
hogy bányáiból magamat kiöljem.
Valaha ott egy büszke úr lakott,
egy asszonyt várt sétálva, míg az alkony
durván becsapott ajtót, ablakot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» A szerelemről
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke...
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ki tested hajlékony ághoz hasonlítja,
Csak...
» Régen, ó, be régen lebegnek előttem...
Régen, ó, be régen lebegnek előttem
Karcsú...
» Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is...
» Pillanatok
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
|
