|
Nem baj, ha verlek, mint a ménkő a fákat,
S bántlak, mint gyermek a kölyökkutyát,
Ebben a kéj a kínfakóján vágtat.
Hajad leszórva kis melledbe marni
Csípjen szagos test ízes vad zamatja
Mert jó fogadni, elvenni s akarni.
Királykodom meg uraskodom. És Te
Hiába támadsz: életedbe tiprok,
Mint óriás a zsendülő vetésbe.
Csontos térdem lerázza, mint a vadkan
Könnyed falkáját, marcangolj, sikoltozz,
Sebet hasítok minden- egy szavadban.
Fölvert, riasztott férfidurvaságom
Jaj, lázadás csak asszonyságod ellen,
Ha nőt bántok, a gyengeségem bántom,
Mi lábához dönt s tárt ölébe vagdal,
– Sima sziklához tajtékoz az ár. –
S tört erőm ráhull, csókkal és haraggal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem és ravatal
Ha durcás kis arcod
Egészen az arcomra
Fekteted...
» A szépség lányai közt nincs
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Nefelejts
A gyengéd nefelejts elhervad. Örökre virít...
» Szerelmes bánkódás
Itt, hol e bujdosó csermely
A bús bükben...
» Canzone
Még nem tudom, hogy mennyi van nekem,
ó,...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» A kedveshez
Emeld szived a csillagok fölé:
Szunyogdöngés...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
|
