|
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan bájost s mélyen kínosat.
Magam valék, megnyílt az ég felettem,
Leszállt egy angyal fényes távolából,
S fejemre tett egy rózsakoszorút,
Oly illatost, olyan virágozót,
Hogy szívem nem birá gyönyörje terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, bájjal rám tekintve.
S míg ott ülék gyönyörnek érzetében,
Hervadni kezdtek a nyiló virágok,
A zöld levél sárgulva húllt alá,
S tövis-koszoru vérzé homlokom,
Hogy szívem már nem birta kínja terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, búsan rám tekintve.
Oh álom volt a rózsa s a tövis,
Álom, mely többé vissza nem jövend.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Szép vagy...
Szép vagy, midőn elgondolkozva állsz,
S mint a...
|
