|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
|
