|
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély szeme!
Oly mély, hogy szinte tántorogva
tekintek már bele.
Mitől ragyog oly lázasan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
A téglaszín öreg kapunkra
árnyéka rácsapong,
mint egy betévedt denevér,
mely veri a plafont.
Mitől csapong oly nyugtalan,
talán csak nem beteg?
Ha a lombnak fájdalma van,
ő azt nem mondja meg.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Szórakozott szerelmes.
Szerelmes ifjú, hő szivével
Mindég csak ott,...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
|
