|
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és élveteg lehúnyta szempilláit,
a zengő fény elől szemét, a szépet
hogy védje, és a víz amint csillámlik
s elönti tündöklőn a messzeséget,
elnézte fájón, álmatag, sokáig.
És szétbontotta két karját, a lágyat,
mely kéjesen pihent meg drága mellén,
e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat
s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén
istennő, ki egy messzi felhőn ágyat
keres, hogy ott merengjen el szerelmén.
S fehérlőn az azúr felé lendülve
a két kar egybeszállt a fej felett,
egy hullám csobbant részegen csendűlve
s a parti fák jajongták: ég veled!
Tán nem láttam, csak itta részegülve
a vágy tüzes borát a képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várlak
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a...
» Szerelem ez?
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
|
