|
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és élveteg lehúnyta szempilláit,
a zengő fény elől szemét, a szépet
hogy védje, és a víz amint csillámlik
s elönti tündöklőn a messzeséget,
elnézte fájón, álmatag, sokáig.
És szétbontotta két karját, a lágyat,
mely kéjesen pihent meg drága mellén,
e ragyogó két szent, szerelmes szárnyat
s úgy tetszett, elrepűl. S csak állt, ó hellén
istennő, ki egy messzi felhőn ágyat
keres, hogy ott merengjen el szerelmén.
S fehérlőn az azúr felé lendülve
a két kar egybeszállt a fej felett,
egy hullám csobbant részegen csendűlve
s a parti fák jajongták: ég veled!
Tán nem láttam, csak itta részegülve
a vágy tüzes borát a képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Azt mondod...
Azt mondod: egy őrangyalt ád az Isten
Minden...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
» Szerelem
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
|
