|
Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!
Kezed simítsa lágyan a hajam,
Szelíden, gyöngén, hosszasan.
Nem sok, ami időmből hátra van.
A rózsák útja már virágtalan,
Szeress, szeress!
Győzelmes fényét veszti már nyaram,
Felhőtlen kékje gyorsan oda van...
Már a rózsák útja virágtalan.
Jön a sötétség, szine bár arany,
Szeress, szeress!
Az alkonynak csodás, mély pírja van,
Az éj sötétje mégis ott fogan...
Jönnek a felhők, szinük bár arany.
Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!
Már a rózsák útja virágtalan,
Jön a sötétség, szine bár arany...
Simítsd, simítsd hát lágyan a hajam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csókos redők
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szap...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Egy nap Tenélküled
Egy nap Tenélküled,
mint üres utca
mely...
» Te voltál királyném...
Te voltál királyném,
Uralkodtál rajtam.
Karomat...
» Árva szerető
Sírt már sokat. Nem alhatik a lány.
Mások...
» Maradj velem
Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még...
» Üres sarok a szekrényben
Van már patyolat függönyöm
és haragosvörös...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Bocsánatkérés
Esküszöm - és ne szeress, ne legyen rám gondja...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Édes rabság
Ti, Páphuson nyitott, kacér
Tekintetű...
|
