|
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó kikelet!
Leragyog rám a nap sugara.
Fenn a tündöklő ég nevet.
Tán a tavasznak ujja ére ?
Az fest elémbe álmokat ?
Látom a tenger kék vizére
Mint száll a rózsás alkonyat.
Talán ez könnyű bérczi szellő
Mely friss lehével megcsapott ?
Látom a gyöngyözőn szökellő
Ezüstös bérczi patakot.
A képzelet csapongva szárnyal;
Látom a fenyves árnyait,
Hol a sötét bársony gyopárral
A rózsaszin erika nyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várlak
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Korszerűtlen ének
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Elmúlt a nyár
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
|
