|
A szerelmek tolonganak
A színevesztett alkonyatban
Túlnő árnyunktól távolabb
Emléked láncon mozdulatlan
Kiket emlék láncolt ide
Kezek lobogtok mint a máglya
Végső főnix a fekete
Tökéletesség hull a lángba
El-elkopnak a láncszemek
Emléked gúnyol incselegve
Szökik hallod rajtunk nevet
S én visszahullok térdeidre
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Te vagy minden...
Te vagy minden gondolatom,
Te vagy minden...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
|
