|
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a merev holtak:
s nyugtalan, véres szivüket
felmutatják az aranyló Holdnak.
Éjféltájt
felforrósodnak a kihűlt csontok
- s mint szemfedő-ruhás,
lidérci, fehér szobrok,
a csillagokba néznek mélyen
s ha kondul a hajnali harang -
újra eltűnnek a reggeli fényen.
Vajjon miért nem pihennek
a sír néma nyirkán a kihűlt holtak?
Nyugtalan, véres szivüket,
miért mutatják fel az arányló Holdnak?
...Kik a sírból
a nyugtalan éj árnyán visszajárnak:
csók-rózsáit tépik
egy félbemaradt szerelmi Nyárnak...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tanács
Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne...
» Az álom
Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megny...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» A szerelem különféle hatásai
Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint...
» Te Ő Én
Te csak a piruló hajnalt imádod, magam
az éjt...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Most csak
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
» Léda a kertben
Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva...
|
