|
Az álom
A természetnek legszebb adománya.
Megnyílik ekkor vágyink tartománya.
Mit nem lelünk meg ébren a világon.
Álmában a szegény
Nem fázik és nem éhezik,
Bibor ruhába öltözik,
S jár szép szobák lágy szőnyegén.
Álmában a király
Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...
Nyugalmat élvez.
Álmában az ifju elmegy kedveséhez,
Kiért epeszti tiltott szerelem,
S ott olvad égő kebelén. -
Álmamban én
Rabnemzetek bilincsét tördelem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Visszajáró ifjú holtak
Éjféltájt
a néma sírhantok alól
feljönnek a...
» Tanács
Mondtam az észnek: hagyd! a szívnek: szív! ne...
» John Andreson, Szivem, John
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha...
» Intés
Mért mind távolban keresnéd?
Im, oly közel van...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Soha
S megint a gyepszegélyes homokút,
aztán a tág...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
|
