|
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni, kedvesem, ezentúl,
Ott fogsz élni boldog férjed mellett,
Kit boldoggá egyedűl szived tett;
Napkeletről messzebb napkeletre
Jössz velem, hogy mulathass kedvedre,
Odaviszlek szép Erdélyországba,
Láposvölgyi regényes magányba.
Hiszem, hiszem, hogy vidáman élünk,
Mert ott csak a természet lesz vélünk,
A dicső, az örökszép természet,
Kinek arcát oly gyönyörrel nézed,
Mert tudod, hogy leghivebb barátom,
Kit sohasem kaptam hazugságon,
Ki elűzi a lélek kigyóit,
Ki sohasem sebesít, de gyógyit.
Ottan élünk a világtól távol,
Semmi sem jut el hozzánk zajábol,
Csak az a halk, tengerféle morgás,
Mely a zajnak csak viszhangja, nem más,
S mely meg nem zavarja álmainkat,
Sőt még költőibb álmakba ringat.
Odaviszlek, egyetlen virágom
A nagy földön, e nagy pusztaságon,
Ott gyakorlom én be ezt a régen
Óhajtott szót: kedves feleségem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» köszönöm
köszönöm az elsimuló perceket
nappalok...
» Mikor mondom már?
Mikor mondom már: "Asszonyom,
Elmult a harc,...
» Enyém vagy!
Enyém vagy! Megragadtalak,
Rejtelmes álom,...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Én feleségem
Én feleségem, jó és drága-drága,
eddig neked...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Évfordulón
Egymást űzi bennem édes
És fájó emlékezet!
Elha...
» Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
» Szerelem
Ma békésen lefektettem az alkonyt,
s a...
» Reggel
Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretle...
» Nehéz útról jön ő és öreg már
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
|
