|
Ha szerettem, megbántam,
Valamennyi, kit szeretünk, hálátlan;
És ha aztán gyűlöltem:
Nem a bántót, csak magamat gyötörtem.
A legkisebb örömnek
Tévedési mind keserűn bünhödtek,
Sok áldozat, sokfelé,
De jutalmát a lemondás nem lelé.
Végre a sok bú között
A szívbe gúny és gyengeség költözött,
Ha egy öröm nőtt ottan:
Utójára magam összetapodtam.
És az évek elteltek,
Maholnap már vége lesz az életnek;
Ha szemem rá visszanéz:
Bizony, bizony nem sokat ért az egész!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyári hajnal
Becsuktam a könyvedet, nincs tovább.
Az álom...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
» Ne vedd zokon
Ne vedd zokon, szerelmem,
Ha lelkem, mely...
» Édes érzés
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával...
» Szerelmes kiszólás
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó,...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Egyre hosszabb napok
Csak egy napig fáj minden fájás,
Huszonnégy óra...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Szemközt
A mélységes mély tengerek
Örvénye úgy el nem...
|
