|
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás búzakalászok serege kisér.
A rét: langy üdeség - suhogok álmodón
s hagyom: lengő hajam mossa a nyári szél.
Ajkam meg nem nyilik s lelkemben nem fogan
egy gondolat sem, csak viharzó szerelem
s a Természettől elbüvölve, boldogan
bolyongok, mintha egy Asszony lenne velem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
|
