|
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?
Ah, fájdalom -
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!
S mért nem forr könyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
|
