|
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
Tudom: több vagyok néked minden szentnél,
- Ó, meg is halnék, ha nem így szeretnél -
De néha sírok. Akkor ne kérdezz.
Meghalnál értem, de meg nem értesz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy költőhez
Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» Kristály
Budapesten jár most a kedvesem,
biztosan átmegy...
» Chloé bús estvéje
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim...
» Annabál
Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak...
|
