Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
Tudom: több vagyok néked minden szentnél,
- Ó, meg is halnék, ha nem így szeretnél -
De néha sírok. Akkor ne kérdezz.
Meghalnál értem, de meg nem értesz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy költőhez Tekinték, költő, búlepett hajadra,
És...
» Én bús ibolya-vetésem Tévedt, egyetlen szónak villáma
Nem csapott...
» Várás Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Oly meghatott... Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak...
» Hol vagy? A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös...
|