|
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelõ nap megjelen...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelemről
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke...
» Kővirág
Mért növesztettél kővirágot
a szívedben...
» Rózsák
Értelmük egy a nagy világon:
Friss tűzszemek...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Klári
Meg-látván a' kis Klári
Aszszony-Anynyát...
» Chlorinda
Gyenge Chlorinda
Hüs kikeletben,
Egy szép...
» Kis jámbor
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Vágy
Minden atomra fény szitál;
Az égbolt...
» Lecke
Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem...
|
